2013. június 9., vasárnap

Matrac blog - önarckép

 KOM-MENTEK:

"neked aztán van időd.. Te egy senki vagy és úgy letollak a Magyar piacon, mint egy alsógatyát. Azt hiszed hogy te sz r..tad a spanyolviaszt meg hogy te vagy a matracguru?"


"Hűűű ez egy nem semmi "érvelés "! de inkáb valamiféle kapálózás jellege van egy picit!! Signum " pálinkás laci fejlesztés??" Ha egy picit körbenézünk a szűk európában nem innék hideg vizet arra az egyszerű fejlesztésre. No comment"
 


Betűk furcsa sorrendben....
Először is meg kell állapítanom: ez a blog és a benne található negyvenegynéhány cikk azok számára íródott, akik éppen matracot keresnek, akik nem tudnak eligazodni a nagy matrac kavalkádban, akiket már számtalan termékkel csaptak be és nem szeretnék 8 órás éjszakai pihenésüket kockáztatni a gyártók és kereskedők apró kis trükkjei miatt. Ez a blog azoknak készült, akik öntudatos módon, időt és fáradságot nem kímélve szeretnék egy kicsit körbejárni a matrac-kérdést mielőtt megvásárolnák a következő 10 év éjszakai pihenését, regenerációját, kényelmét.

Lehet, hogy ilyen még nem fordult elő a blog történetében (bár szerintem már minden van), nevezetesen, hogy most az Alváskultúra blogról szeretnék egy pár mondatot írni. Furcsa dolog a betű, mindenki csak a kiterjesztett magyar ABC negyvennégy betűjéből rakosgatja össze a szavakat, mondatokat, ami majd különböző helyeken, különböző emberekben, különböző reakciókat vált ki.

Az alváskultúra blog jelenleg olyan látogatottsággal bír, ami szerintem egy kis-közepes méretű matracokkal foglalkozó vállalkozás internetes oldalának napi látogatottságának felel meg. Természetesen ennek nagyon örülök, ezért írom, ezért csinálom. A blog írásban, tanácsokban az a jutalom, ha valaki elolvassa. Ha tanul belőle, ha a segítségére van vagy választ kap olyan kérdésekre, amikre eddig nem sikerült még fényt deríteni...
A számok nem hazudnak...

Ennél is érdekesebb azonban, hogy ki olvas, kik olvasnak egy ilyen blogot. Természetes, hogy akik matrackeresésben vannak éppen és beleakadnak az alváskultúra blogba, akik olvassák/részt vesznek az Index fórum "Matracot, rugósat vagy szivacsost" topic életében -ők gyakorta látogatják az alváskultúrás matracos blogot és biztos vagyok benne, hogy hasznos tanácsokkal gazdagabban, felkészülten és tájékozottan hagyják el ezt az oldalt. Ezen látogatói az oldalnak a dolog műfajából eredően tiszavirág életet élnek: jönnek, olvassák, vesznek egy matracot és ca. 10 évig eszükbe sem jut a dolog ismét.

 Hongkongban és Japánban is olvassák...

Viszont van egy stabil közönsége az oldalnak: a matrac szakma. Lehet, hogy ez most egy kicsit fellengzősen vagy nagyképűen hangzik, de szerintem aki ma Magyarországon egy bizonyos szint fölött matracokkal foglalkozik, azok kivétel nélkül olvassák, olvasták vagy olvasgatják a bejegyzéseimet. Az alváskultúra blog -szerintem- jelenleg a legnagyobb és legátfogóbb szakmai blog, amely matracokkal, matrac alapanyagokkal, matracvásárlási tanácsokkal és a matrac vásárlás nehézségeivel foglalkozik. Alig van téma vagy terület, amit ne találna meg itt az ember, matrac kereskedések tulajdonosai, eladók, szaktanácsadók, értékesítők bújják nap mint nap információért kutatva -mint egy tanagyagként kezelve. Egyetlen cikk sem plagizált, innen-onnan összegyűjtött felületes információ, hanem tapasztalatokon alapuló valós problémák életszerű boncolgatása. Ez nem egy Ctrl-C Ctrl-V oldal... Ha tartalom átemelve van valahonnan (és ez elenyésző mennyiség), akkor a forrás minden esetben meg van jelölve. Szóval bújja a szakma, bújják a matracosok is. Általában két ok miatt. Az egyik, hogy lehet tanulni belőle, én például minden új kollégát ráuszítok az oldalra, hogy olvassa és tanuljon belőle. A másik egyszerű ok, hogy: mit írt a Pálinkás.

A tehenek meg csak várnak...

Persze ezt majd mindenki tagadja és az a 26% visszatérő látogató az oldalon persze nem a matrac szakmából érkezik, sokkal valószínűbb, hogy Nyírbátorban Juli néni futja át minden hajnalban az Alváskultúra blog oldalt, mielőtt megfeji a teheneket. Persze ez is lehet. Minden lehetséges...

Aztán meg jönnek a telefonok, a fröcsögő email-ek, trágár kommentek, a jogászokkal fenyegetőző figyelmeztetések, stb. Hogy miért írok ilyet-meg ilyet és, hogy olvastam az xy cikket és nagyon nem szép, hogy ennyire rossz véleménnyel vagyok a -*-*  -vagy egyszerűen csak perekkel és ügyvédekkel fenyegetőznek mások. Lásd itt: mennyibe kerül egy matrac?>

És akkor itt egy kicsit meg kell állnunk. ..

Hahó mindenkinek!!! Ébresztő!!! Ez az én blogom és olyan hangulatúra varázsolom, ahogyan kedvem, időm  és tehetségem éppen engedi. Nem lépek át törvényeken, nem sértek jogszabályt és olyan kéréseknek is tettem már eleget, amik jogilag nem állták meg a helyüket. Gesztusból. Szakmai összeférhetőségből. A másik tiszteletéből. Ez egy demokratikus ország szólásszabadsággal és a véleménynyilvánítás szabadságával -legalábbis ezt szeretném remélni... 

Szilágyi Jánosra kevesen emlékeznek már, volt egy Hallo, itt vagyunk című műsora. Egyszer betelefonált valaki, hogy: nem igaz, hogy ez a Sándor György folyik minden rádióadón és, hogy fel van háborodva, hogy a Sándor György.... És akkor jött a válasz: Asszonyom. A rádió egy nagyon csodálatos szerkezet. Két gomb van rajta, az egyikkel állomást lehet váltani, a másikkal meg ki lehet kapcsolni...

 Szilágyi János: Hallo, itt vagyunk...

Valami ilyesmit szeretnék én is válaszolni, de Szilágyi János magasságához nem érek fel, ezért inkább idéztem őt. Nagyjából két-három lehetőséget látok és tényleg hajlandó vagyok elfogadni mindegyiket:

1., Ez egy vacak blog, rossz írásokkal, nulla szakmai tartalommal és tele van hazugságokkal. Pocskondiázza a szakmát, kifecseg kulisszatitkokat, elhallgatott igazságokat oszt meg a Vásárlóval. Pfújj! Amennyiben ez így van, akkor a matrackeresőkön kívül miért olvassa más is? Ha ez így van, akkor az alváskultúra blog egy szakmailag értéktelen betűhalmaz, egy virtuális cyber-hulladék, a szakma szemete. Akkor miért foglalkoznak vele annyian a szakmából? Ami rossz azt én például nem nézem, nem olvasom, nem hallgatom.

2., Érdekes lesz ez a megközelítéses is. Ez egy nagyszerű blog. Tele fontos információkkal, szakmailag teljesen tájékozott és felkészült cikkekkel,  írásokkal. Olyan ember írta, aki látott már matracot, igazgatója volt nagy matracos cégnek, tervezett matracot, saját matrac márkái vannak, saját fejlesztései és védjegyoltalmai, saját üzlete és önálló matracgyártása és jó külföldi kapcsolatai vannak és tényleg csak a szakmai fanatizmus hajtja a blog írásában. Ez egy kicsit öntömjénező megközelítés -viszont (sajnos vagy nem sajnos) igaz. Ha viszont elfogadjuk ezt -legyen akár csak feltételesen is, kicsit öklendezve a tömjén illatától- akkor meg el kellene fogadni az írásokat is a bennük lévő tartalommal együtt. Vagy írni jobbat. Net van, idő van. Aki ennyire ráér a szakmából ott biztosan nem szakítják le a kilincset a Vásárlók.


3., Nincs harmadik lehetőség.

Amennyiben bármelyik írásomban valótlanságot állítottam, akkor persze lehet is, kell is és érdemes is szólni főként akkor, ha az valóban valótlan és ráadásul sért is valakit. Akkor jöhet email, telefon, bármi -és én szó nélkül elnézést kérek és javítom. Volt már ilyen: valaki kijavított egy cikk egy részletét. A Kommentekben megtalálható. Én viszont azt hiszem, hogy sokszor az igaszság és a kritika elviselése sokkal fájdalmasabb, mint amikor valaki valótlant állít rólunk. Én ebben az országban élek, itt kereskedem. A blog oldalnak nem célja, hogy mindenkit magamra haragítsak, de nem is kerüli ezt el okvetlenül. Nem keresem a konfliktust senkivel, de továbbra is azt fogom írni és úgy fogom írni, ahogyan eddig vagy ahogyan a kedvem tartja. A hajósok azt mondják, hogy nem azt kell megvárni, hogy elmúljon a vihar, hanem meg kell tanulni viharban hajózni...


Egy sor esetben csaptam már ki a biztosítékot. Öreg biztosítékok ezek, még a régi porcelán becsavarós. Nőtt az áramfelhasználás, gyorsul a rendszer, felpörgött a világ. Könnyen kiolvad.

A latexes-butadiáénes is ilyen volt
A Petőfi Sádoros-boxspring ágyas is.
A matracgyártás itthon és nem is.
(ez a csúcs eddig: olvasottságban és kritikában is; terjed, mint a bozóttűz...)
És szerintem ez a cikk is ilyen lesz

Csak lábjegyzetben fűzném ide: egészen jól írok és egészen jól meg tudom találni azokat a ízlésbeli határokat, amik még egy kis szódával elmennek, viszont már eléggé kellemetlenek tudnak lenni. Vastagabban is írhatnék, át is léphetnék etikai vagy morális határokat. Ennek eddig a közelébe sem mentem és nem is szeretnék. Ha fröcsögni szeretnék vagy, ócsárolni cégeket, márkákat, embereket vagy matracokat, akkor írnék egy új blogot névtelenül. Én viszont nem írok névtelenül. Soha.

Tudom, hogy nem én vagyok a legszimpatikusabb figura a szakmában, egyfajta szakmai respekttel bár -de így vagy úgy mindenki ki van akadva rám; valahogyan még azok is, akikkel soha nem találkoztam és soha nem léptem a lábára. És ez nagyon jól van így. Imádom, élvezem, megnyugtat. Néha egy kicsit máshonnan közelítem meg a dolgokat és én például ezt a szakmai ellenszenvet feltétlenül és maradéktalanul sikernek könyvelem el. Abból az elméletből eredeztetem ezt, hogy ha utálnak, akkor félnek is tőled, ha félnek tőled, akkor számítasz is és ha kritizálnak, akkor adnak is a véleményedre. Aztán lehet, hogy nem is így van. Sokkal rosszabb lenne, ha sajnálnának; inkább 100 "szemét pálinkás", mint egy "szegény pálinkás". 

Tudom, hogy van önbizalmam, pikírt vagyok és egyszerűen, egyenesen, nyíltan fogalmazok a blog oldalon is és az életben is. Ez nem mindig egyezik az átlag kereskedői mentalitással, divatosabb a susmogás, a kenegetés, a bájgúnárkodás. Nekem erre sajnos nincs mindig energiám és munkaidőben szerintem nem is ez az első számú dolgom. Tudom, hogy egy ilyen kis országban, mint a mienk óhatatlan, hogy az ember táncolás közben rálép valakinek a lábára. Javaslom: ha a táncparkett szélén ülsz -húzd beljebb a lábadat. Vagy táncoljunk. Persze nem együtt. Ebben az országban és ebben a szakmában semmit nem lehet együtt csinálni. Sőt: inkább akadályozzuk, keresztbe teszünk, ellopunk, demoralizálunk. Na ez megy. Ebben jók vagyunk. Bár csak matracokban lennénk ennyire jók.

Szóval annyit szeretnék csak javasolni minden kedves NEM matrackereső blog olvasómnak, hogy olvassa, használja, élvezze és gyűjtsön belőle az eladást vagy a szakmai fejlődést segítő háttér információkat.

Vagy ne olvassa.

A matrackeresőknek pedig tartalmas időtöltést kívánok és őszintén remélem, hogy az Alváskultúra blog minden matrackeresőnek egy kicsit így vagy úgy, de a hasznára volt.

Szerencsés választást kívánok!

Üdvözlettel:

Pálinkás László
MatracGuru

www.matracguru.hu

Matrac gyártók: itthon és nem


Márkák fényévekre...
Ez a cikk 2013-ban született. Ezért a cikkért talán 2014-ben vagy 2015-ben a Győr-közeli Biotextima Kft beperelt becsületsértésért és a jó hírnév megrontásáért. A győri bíróság 2018-ban Győrben elítélt első és másodfokon.

(A Győri Bíróság 2018-as II. fokú ítélete alapján az utolsó bekezdésben használt a szakácsot megnevező fantázianevet 2018.03.03-án megváltoztattam. Új szereplőnk Monsiour Jules Rouge név alatt tesz nekünk majd egy apró "szolgálatot")

Update 2019! 
Alapvetően egy szemét alak vagyok és nem hagytam annyiban. A matracaimat igenis ellopták, lemásolták. Az ítélet indoklásában olyan mondatok szerepelnek, amiket én nem mondtam, nem írtam le és úgy gondoltam, hogy csak nem lehet elítélni valakit olyan dolog miatt, amit nem követett ell. Az Alkotmánybíróság elkaszálta a kérelmemet, Strasbourgban az Eberi Jogok Bírósága még nem döntött, viszont 2019 januárban a Kúria hatályon kívül helyezte az ítéletet és új eljárást rendelt el. Köszönöm!

Update 2019 tavasz! 

Kedves Biotextima Kft, kedves Vörös Gyula!

Vártam Önöket Győrben a tárgyalóteremben. Új tárgyalás, új bíró, új eljárás. Már annyira belejöttem pedig. De hiába vártam. Na mindegy. Néha bölcsebb dolog


 FELADNI! 

Megint csak nem szeretnék senkit megbántani, de nem tudok elmenni a hazai matracgyártás impotenciája, a kreativitás teljes hiánya és a hazai matracgyártás ebből adódó okszerű hanyatlása mellett szótlanul. Nem szidni, nem kritizálni, nem kioktatni szeretném a magyar matrac gyártás képességeit, állapotát, sokkal inkább a jelenséget szeretném bemutatni, ami azt hiszem az egész magyarországi vállalkozáskultúra -tisztelet a kivételnek- lenyomata is lehetne. Kitaláltuk, megvalósítottuk, hogy mi az a titkos vállalkozástan-béli recept, aminek módszeres és kitartó használatával, fáradságos és sokévi munkával könnyedén elérhetjük, hogy hogyan NE jussunk egyről a kettőre. Szóval matrac gyártókról lesz szó, matrac gyártásról, innovációkról, piaci prostitúcióról és szánalmas vergődésről egy sodró folyóban...

Csak úszni az árral....

Magyar és külföldi matrac gyártók, a magyarországi matrac márkák, matrac típusok, a felhasznált alapanyagok és egészében a magyarországi és nemzetközi  matracgyártás egy kicsi -inkább nagyon, nagyon, nagyon jelentős- eltérést mutatnak. Míg a magyar matrac gyártók, matrac márkák inkább a könnyen eladható, olcsó matrac alapanyagokat részesítik előnyben, feltételezve, hogy a magyar fogyasztó csóró és önmagára igénytelen és még a fáradságot sem véve arra, hogy megpróbálja ennek az ellenkezőjét elhinni vagy elképzelni; addig a szomszédos, fejlettebb országokban az elmúlt 20 évben olyan fejlesztések, olyan innovációk jöttek létre, amik valóban irigylésre méltóak. Természetes, hogy a fizetőképes kereslet nagyban meghatározza egy ország fejlesztéseit, beruházásait és innovációs készségeit.


Valóban üresek a zsebek?

A nagy forrást igénylő és sokszor évekig tartó matrac alapanyag-fejlesztést valóban csak a gazdag országok engedhetik meg maguknak, így nem csoda, hogy a Tempur egyedülálló memoryfoam alapanyaga dán, az Aerial és Aerial Senso alapanyagok kifejlesztője német és a speciálisan könnyű és légáteresztő EvoPore Curem memory foam megalkotója svájci, a különleges Viscogel pedig amerikai. Kicsiny országunk tehát a matrac gyártás területén sem jeleskedik, a magyarországi matrac gyártók még mindig kizárólag a jól ismert és hagyományos alapanyagokból dolgoznak: bonell rugó, zsákrugó, különböző habok, memoryfoam, latex és kókusz. Azt már tényleg csak a margó szélén merném megjegyezni (ha lenne margó), hogy ezek az alapanyagok szinte kivétel nélkül nem magyar termékek: a habok osztrák, angol és holland tulajdonú habgyártó üzemek, a latex általában belga vagy szlovák, a kókusz valahonnan a messzi francból jön, rugógyártásunk meg évtizedek óta nincsen) A nemzetközi matracgyártás sajnos semmilyen téren nem hasonlítható össze a magyar matrac gyártás színvonalával és hiába is szeretné akár a forgalmazó, akár az öntudatos Vásárló egy kicsit támogatni a magyar ipart, tolni egy kicsit a magyar matracgyártók szekerét, venni a nagy szellemi tőkével magyar kezek által készült jobbnál jobb matracokat; ha egy kicsit különlegesebb, kicsit fejlettebb, kicsit exkluzívabb termékre vágyik az ember, akkor szinte megkerülhetetlen, hogy külföldi matrac gyártók termékeihez nyúljunk. A magyar matrac gyártók több évtizedes elmaradását természetesen nehéz lenne behozni, hiányzik a fizetőképes kereslet, hiányzik az innovációs kedv és hiányzik a megfelelő kereskedelmi árrés is, aminek egy részét majd megint matrac fejlesztésre, újabb és újabb matrac alapanyagok kísérletezésére fordíthatnánk. Tehát igénytelenedünk tovább, püföljük a kókusz-latex, kókusz-hideghab matracokat, amíg a két évtizedes kókuszrostos agymosás teljesen el nem tűnik a fejekből.


Körbe-körbe...

A magyar matrac gyártók másik nagy hátránya a motiváltság hiánya. Egy matrac kultúrában annyira nem jártas ország ingerszegény környezetében szinte alig jön vásárlói igény új matracok, új megoldások vonatkozásában, de még ha jönne is ember nincs, aki meghallgatná vagy felismerné, mert az ízekre szedett és a végtelenségig lesoványodott magyar matrac-tápláléklánc a mindennapi túlélésért küzd: az eladó a jutalékért, mindegy hogy mit, csak forgalom legyen, inkább vigyen valami olcsó vackot, mert az is forgalom, csak ne a konkurens üzleteket gazdagítsa (az, hogy jó lesz-e majd vagy se, azt most ne is boncoljuk); a boltosok, hogy ne legyen megint egy veszteséges vagy +nullás hónap, mindegy hogy mit, csak vegyenek, fizessenek és vigyék; a gyártók területi képviselői meg lapulnak, mint sz*r a fűben, örülnek, hogy termékeikkel (legalább néhány matraccal) bent vannak az adott üzletben; a gyártó meg.... -ő meg csak gyártja, amit megrendelnek -legalább van megrendelés, nem áll teljesen az üzem és még nem kellett mindenkit kirugdosni. Így a kicsit fásult magyarországi matrac gyártók az érkező új ingerek hiányában a régi, százszor lejátszott lemezt porolgatják évek óta, kicsit karcos, kicsit recseg, de azért még forog és jön belőle valami hang, ami a 2000-es évek boldog emlékeit idézi fel újra. Szóval magyar matrac gyártás ide, magyarországi matracgyártás oda a magyarországi matrac gyártók évtizedek óta szépen úsznak az árral, orruk éppen kilóg a vízből és az egyetlen cél, hogy elérjék a partot.

Mennyivel jobb így...!?

Az innováció pedig nem mindig pénz kérdés, rengeteg matracipari fejlesztés inkább csak know-how, hozzáértés, ötlet kérdése. Az ilyen jellegű matrac gyártók -amennyiben találunk ilyet Magyarországon- majd igyekeznek termékeiket valamelyik Nyugat-európai piacon Euróra váltani és az így kalkulált borsos fogyasztói ár -kicsit nyugatabbra azért sokkal vadabbul szorozgat ám mindenki, na meg szállítási költség, meg a kölni kiállítás pénzét is be kell hozni valahol- majd a magyar matrac piacon már nem lesz sem versenyképes, sem piacképes, sem pedig életképes.Viszont van egy új, a hazai piacon életképtelen termékünk, ami lássuk be: ugyan jobb, mint a semmi, csak hát szegény derékfájós magyar Vásárlóval meg mi lesz? Ez majd kizárólag a gyártónak lesz jó, mivel az így szerzett euró-gombok (itt elismerésem, mert valóban megérdemelten) majd az ő zsebét fogják kilyuggatni -és ez így is van rendjén. Na de mi lesz velünk? Jönnek továbbra is a régi csontok, a leharapott, zsírba fagyott hideg virslik és a kibelezett kakaóscsigák?

A csont soha nem fogy el...

A másik magyar matracgyártók által szívesen használt recept, hogy: ami ki van találva, azt már nem kell már kitalálni. Magyarul a magyar matrac gyártók nézegetik a külföldi matracos oldalakat, matrac webshop site-okat (és hazait is, mert azért egy-két jó dolog itthon is születik, de erről majd egy kicsit később beszélünk még), nézegetik a legújabb matrac maggeometriákat és kicsit butított formában, kicsit butított alapanyagokból, kicsit alacsonyabb magmagassággal (meg még egy-két olcsósító módosítással) kicsit olcsóbb matrachuzattal egy elegáns kardvágással magyarosítják azt és, mint önálló fejlesztés, mint saját matrac gyártás, mint magyar innováció megpróbálják apró Forintra váltani azt. A magyar matrac gyártás éber, ügyes és általános etikát nem ismerő jelenség. Olyannyira, hogy egy-egy termék így aztán felbukkan más gyártók kínálatában is -természetesen, mint "legújabb fejlesztés- és majd ugyanezt a matracot másik két-három gyártó is beteszi választékába más-más neveken, de ismét az újdonság erejével, üvöltő piros betűs címkével, hogy: "A legújabb fejlesztésű...". Kicsit olyan ez, mint ha a szomszéd használt alsóneműjét vennénk fel az első randevúra, ahol aztán lehet, hogy nem is derül ki, ha meg igen, az sem annyira számít, mert mennyi szabad nő/férfi szaladgál még az utcákon, egy balek csak akad majd, aki így is szereti.

Hogy több folt ne essék...
Szóval copy-paste átemeltük (Ctrl C - Ctrl V), ugyanaz a forma, ugyanaz a szín, ugyanaz a kialakítás, jóárasítottuk is meg minden. Az "újragondolt" matrac (már abban az értelemben, hogy valaki: újra gondolt rá:-), a magyar szellemi termék csúcsa, kreativitásunk Oscar-szobra, a tervezés Eifel-tornya, a matrac innováció Tesla-ja tehát gyártásra kész. Vegyünk egy plasztikus példát, tapasztalatom, hogy példákon keresztül sokkal könnyebb megérteni a dolgokat.

A következőkben szereplő személynevek kitalált nevek, a termékek nevei valóságosak. A személyek valósággal történő bármiféle egyezőség csak a véletlen műve lehet. Vagy nem. Vagy igen.

Szereposztás:

Az eredeti termék: RelaXx Signum Dual Hard (matrac, 2010 óta gyártásban)
A fejlesztő: Pálinkás László (Sleep Care Kft)
A RelaXx védjegy tulajdonosa: Pálinkás lászló (Sleep Care Kft)
A terméket újdonságnak beállító: Biotextima Kft (talán 2013-ban)
Az új termék: Relax Double Hard
Az új termék: szerintem ugyanaz (a Biotextima szerint: hozzá nem értő számára összetéveszthető)
Az új márka: Cloud Bedding System


Félre téve a teátrális megjelenést, in medias res -csapjunk bele a történetbe. Fejlesztettem annak idején egy matraccsaládot. Csak emlékeztetőül: a RelaXx márkanév védjegyoltalom alatt álló védett márkanév. Tehát RelaXx márkanéven jelentek meg a Signum és SenZone Memory termékek. Kivételes és egyszerű újításokkal, hihetetlen variációs lehetőségekkel, tökéletes és személyre szabható ergonómiával, akár négy komfort egy matracban, Tencel huzat, stb; tehát akkor mindent tudott, amit egy normál habmatracból ki lehetett hozni. Ja, és normális áron mindezt. Eltelt ca. négy év. Mindkét termék sikeres lett, többezer honfitársunknak ad a mai napig megbízható, elérhető árfekvésű megoldást. Egyszer csak kapok egy DM levelet a Biotextima -valószínűen kivételes képességekkel megáldott, kifogástalan piaci ismerettel rendelkező és jól felkészült- üzletkötőjétől, hogy megjelent a legújabb, szenzáció, atrakció meg minden matrac családjuk. Nézem a prosit: szép. Nézem a termékek neveit: RelaX. Nézem a terméket: 100% Signum (de úgy, hogy egy vonal nem került arréb!!!) Nem szóltam semmit. Aztán nem hívott, nem írt, nem jött. Lehet, hogy valaki felvilágosította. Pedig igérte, hogy már nyomdában van a prospektus és a hét elején jön vele. Kár. Hideg téli estéken majd jó lesz fűteni. Persze ezt meg lehet tenni. Bármit meg lehet tenni. Én nem vagyok egy pereskedő típus, soha nem pereltem még senkit. A know-how hiányát megértem, kevesen értenek a matracokhoz Magyarországon. Na de a névválasztás? A betűket csak legtöbbünk ismeri. Biztosan azt is elmondták az iskolában, hogy a betűket lehet kevergetni is. Ebből lesznek a szavak. És azért van szükség egynél több szóra, hogy ne mindenre azt mondjuk: bütyülü. Egy új matrac név kitalálása persze páréves rutin után megy csak. Ezért van az , hogy két-három évet kell várni, amíg gyerekünk önálló nevet tud adni kedvenc plüss patkányának. Hívhatná "pati"-nak is, ahogyan a szomszéd kislány és kisfiú hívja, de így a szomszéd kislány és kisfiú hívja a szürke ikeás patkányát -és az olyan ciki lenne...

A Signum matrac nem egy agysebészet kategória, nem egy perpetum mobile, vagy valami csoda ingyen-energia. Ez csak egy jól átgondolt matrac. Megér egy Signum matrac ekkora hercehurcát, mint ami majd most jön? Megér annyit ez az egész, hogy valakinek nem kellett odaülnie egy A4-es papír fölé egy pohár viszkivel és egy pár órát rajzolgatnia.

Risooto. Nem agysebészet. Rizs és zöldség...

Nem tudom mihez hasonlítani. Próbáljuk meg a rizotto-hoz hasonlítani a történetet és legyen a francia mesterszakács neve mondjuk: Jules Rouge. Nem az a feladata, hogy űrsiklót tervezzen, mert ő csak egy szakács ebben a példában -még hozzá nem egy rossz szakács. Csak egy egyszerű rizottót kellene főznie. Van olyan szakács, aki ezt csukott szemmel megcsinálja, álmából, féllábon. Monsiour Jules Rouge azt hiszem nem tud rizottót főzni. Van olyan mesterszakács, aki ilyenkor (szégyen-nem szégyen) megnézi a szakácskönyvet és nekiugrik. Van aki meg átsétál a szomszéd étterembe és áthozza a hűtőből a kész rizottót -átlapozza a konkurens séf receptfüzetét, beleiszik egy bontott üveg vörösborba és a maradékot szétlocsolja a hófehér damaszt abroszokon...



Az elején hazudtam. Hazudtam, amikor azt írtam, hogy nem szeretnék megbántani senkit.

Elnézést érte.

Üdvözlettel:

Pálinkás László

www.matracguru.hu

 www.biohome.hu

Folytatjuk...

2013. június 6., csütörtök

Petőfi Sándor: boxspring ágyak


A boxspringgyártás nem tömegtermék...
Boxspring ágyak árai -az árak szórását tekintve, azok hihetetlen egymástól való távolságát nézve- egy nagyon izgalmas és első ránézésre érthetetlen képet mutat.  Kétszázezer és húszmillió. Mit takar az ár, miért van ekkora árkülönbség egyes boxspring ágyak árai között? Boxspring ágyak árai tehát a 200 000 és a 20 000 000 forint közé tehetők. Ez annyit jelent, hogy ha ma Magyarorszgáon bemegyünk egy szakkereskedésbe és Boxspring ágyat szeretnénk venni, akkor ágyastól matracostól kapunk hasonlót már 200 000 forintért is. Hogy mit takar az ár, hol fogyott el a belső tartalom, hogyan sikerült 150 év tradícióját egyszerűen és magyarosan jóárasítani? Boxspring ágyak árai, mint már említettük a 200 000 és a 20 000 000 forint közé tehetők. Igen, akció keretében a boxspring ágyak árai lehetnek akár két nullával is kevesebbek, mint a legdrágább boxspring ágyak, amelyek a világon kaphatók.

Klasszikus és majdnem az boxspring ágyak...

A 200 000 forintos boxspring ágyból persze majd egy sor dolog hiányzik, kicsit olyan lesz, mint egy szép autó, amelyben sem motor, sem pedig váltó nincsen, persze úgy néz ki, mint egy autó és lehet is annak nevezni, mert a törvény nem tiltja, mindenkit hagy éppen csak annyira hülyének lenni, amíg az a nagyközönség és az állam érdekeit nem sérti. A nagyközönséget és az államot javaslom, hogy most tegyük félre, mert félő, hogy más irányba vinné ezt a kis bányászlámpával megvilágítós szakmázósan felháborodós boxspringszösszenetet.


Persze ez is egy auto...

Szóval egy gyönyörű szép, csilivilli autó. Na de a belső tartalom. Az első tradícionális boxspring ágyak akkor készültek, amikor Petőfi Sándor még a délibábos pusztában kardozgatott a labancokkal, lúdtollal írta Iluskának édesded verseit és lángnyelvű szabadságdémonok kínozták éjjelente a hortobágyi kilenclyukú híd alatt. Ez talán érzékletesen mutatja a gyártási tradíciót és az árakhoz tartozó gyártási kultúrát. Képzeljünk el egy boxspring manufakturát, amit Petőfi Sándor alapított és ahol Petőfi Sándor kezdett el matracot gyártani; félretette a lúdtollat is, meg Iluskát is; sutba vágta a forradalom dicső eszméjét és -nekiállt boxspring ágyakat gyártani. Még az öreg Petrovics is ott lábatlankodott a sufniban, esténként összeszedte bütykös ujjaival a lehulott fadarabokat és csöndesen begyújtott vele a búbos kemencébe.És az őket követő összes generáció ezzel foglalkozott, fejlesztett, beruházott, mind új eszközöket, gépeket vettek, üzemet építettek és bevezették az áramot és az őket követő összes kis Petőfi még 180 évig életben tartotta a vállalkozást. Na de ez nem így történt, a mi irodalmi értékmegőrzőnk szempontjából: hál'istennek, mert így legalább van egy Petőfi Sándorunk. (csak margó szélen, hogy miért örülök ennyire Petőfinek: volt nekünk Ganz-unk, Ikarus-unk, Csepel-ünk, Tungstram-unk, Lehel-ünk, Elzett-ünk, Rubik kockánk, Szentgyörgyink és Richterünk). tehát ha ők is inkább írogattak volna, lehet, hogy most több maradt volna nekünk, legalább vastagon porra borítva egy újlipótvárosi bauhaus 3. emeleti lakásának könyvespolcán ott heverne Ganz Ábrahám összes verse. De nem így lett. Nekünk Petőfi Sándorunk van, aki ha líráról és költészetről van szó magasra kiemelkedik a világirodalom tengerében és politikai környezettől függetlenül iluskázik már ca. 150 éve. Másoknak boxspring ágy gyártása van, ami szintén a K2 magasságokba emelkedett. Ők -bár manufaktúrájukat valószínű, hogy nem cserélnék el egy Petőfi összes kötetért- bizonyosan irigy szemekkel fordítják fejüket a a felkelő nap fényében megcsillanó csodás kelet felé. A különbség a kettő között, hogy ők nem szeretnének Petőfi-verset írni -mi magyarok viszont szeretnénk boxsring ágyat gyártani és gyártunk is boxsprig ágyat. Ahogy matracvámpír fogalmaz egy bejegyzésében: Matracban is unortodox...

Elzett. Amikor a tradíció fejére ülnek...

Szerintem már most szögezzük le, hogy mennyibe kerül egy boxspring ágy, mert lehet, hogy csak vaktában lövöldözünk a számokkal. Soha nem volt ilyen ágyunk és soha nem feküdtünk még ilyen ágyban, így ha most olcsósított ultrabrutális jó árnak 200 000 forintot írok (ahogy az elején is tettem), akkor lehet, hogy sokaknak kicsapódik a biztosíték, hogy pocskondiázok egy 200 000 forintos terméket, amikor az közel 3 havi minimálbér. Igen. Ez így van. De mi most Mercedesekről beszélgetünk, meg Aston Martinokról. Persze a húszmillió az brutális. A kétszázezer meg banális. Tehát valahol középúton. Valahol az 500 000 és a 1 500 000 Forint között. Szerintem. De mi most csinálunk mindjárt magunknak egyet.

Szóval az nem úgy van kérem szépen, hogy mi nem tudunk boxspring ágyat gyártani. Dehogynem! Sőt! Egy apró kis lóugrással átugorva 150 év gyártástapasztalatot, megvizsgáljuk, hogy mitől olyan baromi drága egy ilyen boxspring ágy és vastagon fogó fekete filctollal görbe, reszketeg vonallal kihúzgáljuk azokat az alapanyagokat, amik szerintünk teljesen fölöslegesek és fölöslegesen emeli a készülő boxspring ágyunk gyártási költségeit. Nem kell tömör fa a keretekhez. Bútorlap! Látszik majd? Nem! (tömörfa ugrott) Egyedi készítésű rugózat 7 fordulattal? Minek? Sima bonellrugó! Látszik? Nem! (egyedi rugózat ugrott) Dupla rétegű zsákrugók? Ok, kicsit majd alacsonyabb lesz az egész. Ki a franc akar leesni egy olyan böszme-magas ágyról? (dupla zsákrugó ugrott) Lószőr, szűzgyapjú, kapok (az meg mi a franc lehet? mindegy: ha nem tudjuk, nem fáj, hogy nincs benne), teveszőr, nyers pamut. Apám! Ezek tényleg nem normálisak! Teletömik mindenféle sz*rral az ágyat, aztán meg csodálkoznak, hogy a kutya sem veszi meg! Nem is értem, hogy hogy maradhattak fent ennyi ideig. (lószőr, teveszőr, szűzgyapjú, kapok, nyerspamut ugrott) Na jó egy kis pamutot tegyünk azért, meg valami gyapjút is (tudom Robi, hogy mennyi gyapjú kellene egy ilyen ágyba, de nekünk ebből most 8 ágyat kell csinálnunk. Tudod: a kalkuláció az kalkuláció)

A sok vacaktól csak dög nehéz lesz az egész...

Aztán szögeljük a faforgácslapot (mégiscsak olcsóbb, mint a fa és nincs vele macera), gyűrjük bele az olcsó török vagy ukrán készre gyártott bonell rugót (abból is van ám minőségi áru, de ugye most nem fér bele a kalkulációba, most olcsósítunk, jóárasítunk: csöves piac, csöves ágy, csöves ár) Majd mi megmutatjuk, hogy lehet jót olcsón is! (franc a nyugatiak generációs jólléttől elszállt fejébe) Összeül a team (legalább a koreográfia legyen olyan angolos, olyan nemzetközi) és (ennek szellemében továbbhaladva) brainstormig-oznak egyet.

-csináltam egy skiccet, hogy milyen ez a sz*r eredetileg. Nézd!
-azta! Te, ebbe van anyag! Ide megy el a a rengeteg lóvé!
-figyusz! Semmi gond. Kidolgoztam a mienket. Pelikán elvtárs lehet azt mondaná, hogy kicsit kicsi, meg kicsit savanyú...
-ütős, mi?!

Persze, ha a válság tovább mélyül és a Zembereknek tovább fogy a pénzük, akkor majd még egy rugósort kiszedhetünk, teszünk valami sz*r szivacsot a helyére és kész! Picit majd még a faforgácslapon is tudunk vékonyítani, 20mm ragasztott fűrészpor-hulladék azért mégis csak sok egy kicsit. Várunk, amíg mindenki lead még egy-két kilót és akkor bátran tudunk majd még spórolgatni.

Hofi a következő mondatot valószínű, hogy így kezdené: "Figyelj pofikám!" vagy, hogy "betörünk a közös piacra! Mivel te hülye? Pajszerral?"

Hamlet Hofi módra (Hofi-szobor)
Szegény Hofi. Ne de most nem ő a téma. Bár ha minőségről írnánk és folyamatosan fenntartott minőségről és azonos évtizedeken tartott színvonalról, akkor nyugodtan lehetne mértékegység. Sajnos mi most pont ennek az ellenkezőjét tárgyaljuk. Vagyis nem tárgyaljuk, csak füstölgök. Néha egy kicsit füstölgök. Füstölgök, hogy mennyi értéktelen, iparilag használhatatlan, a magyar vélt vagy valós piaci igényekhez igazított végtelen ostoba és semmit nem érő terméket lehet még letolni a torkunkon. Talán ilyen a 689 forintos virsli, a 8 forintos térfogat-zsemle és talán ilyen lehet a 200 000 forintos boxspring ágy is...

Az is lehet, hogy nincs igazam. Az is lehet, hogy az ereinkben csörgedező kurucvérrel valóban képesek vagyunk egy 20 000 000 forintos terméket 200 000 Forintért előállítani. Vagy csak megfelel nekünk. Ahogyan megfelel a vízben duplájára dagadó 689 forintos virsli és a minőségi okokból azonnal megeendő 8 forintos zsömle is. Lehet, hogy nem az, de olyan. És ez az "olyan" vásárlási kultúra tovább gyűrűzik, tovább dagad, vesszük a vackot, vesszük a szemetet és boldogok vagyunk vele. Boldogok vagyunk, hogy mi is megengedhetjük magunknak a méregdrága luxust.



Annyira emlékszem, hogy 1984-ben egy zsemle 40 fillér volt. És nem volt drága. Most ez húszszoros áron 8 Forint. 10 deka párizsi 7 Forint volt. Ma 1 400 ez 200szoros ár. Lehet, hogy a párizsiból  kevesebb dolgot lehet kilopni? Vagy amit a helyére lehetne tenni az ca. annyiba kerül, mint maga a párizsi? Valószínű, hogy a  zsemlében a térfogat olcsóbb. Na de ez megint csak mindegy most. 

Vagyis nem mindegy! Nem mindegy hiszen megint csak valami -ami ráadásul nem a húszéves időtengelyen inflálódva-, de százszor annyiba kerül. Na ez a húszmillió forintos boxspring ágy. 

Nem állítom, hogy egy húszmillió forintos boxspring ágy ára normális. Persze, hogy nem az. De ez a termék nem is azért talál gazdára. Mint ahogyan a mattfekete Rolls-Roys fantom is csak elvisz A pontból B pontba. És az is csak egy ideig...

Sajnos boxspring márka neveket nem írhatok. Sem a 200 000 forintost (azt nem szeretném) sem a 20 000 000 forintost (azt meg nem engedik) Szerzői jogvédelemre hivatkozva a három legnevesebb európai boxspring márka magyarországi képviselete megtiltotta a márkanevek kiírását. Bár a top felső kategóriás ágyakról-matracokról írt cikkemet továbbra sem érzem rágalmazónak vagy sértőnek és továbbra is azt gondolva, hogy egy blog bejegyzésben igenis elhangozhatnak márkanevek és megjelenhetnek esetleges kritikák -a márkanevek magyarországi képviseletének kérésének mégis eleget teszek. 

Üdvözlettel:

Pálinkás László
MatracGuru
www.matracguru.hu
www.biohome.hu